2012. június 28., csütörtök


Közben vettünk egy házat,


aminek a hátsó udvarából lebontottuk a csirke ólakat,



és elkezdtük építgetni a saját házunkat. 


Már nagyon vártam, hogy kész legyen, imádtam az udvarról a kilátást a tóra.



A ház elég lassan épült annak ellenére, hogy volt egy megbeszélt időpont amire biztosan kész lesz. Hát nem lett kész. Így, mivel az albérletünk lejárt és jött az új lakó, nekünk mennünk kellett. Nem volt se kedvünk, se időnk másik albérletet keresni, pláne nem kétszer költözni, így beköltöztünk az építkezésre. Ha azt hiszitek nagy kaland, nagyon tévedtek:D Reggelente a munkások kopogtak a szoba ablakon hangos jó reggeltel köszöntve, mindezt úgy, hogy majd beestek az ablaküvegen, annyira kukkoltak befele, hátha látnak valami érdekeset kora reggel:D Nem volt egy darab ajtónk sem, egyik helyiségen sem. 

Így állt a beköltözéskor:


Ebben a szobában laktunk:D


Valamit enni is kellett, ezért főztem. Így:


Ilyen szép volt az udvarunk:


Meleg nyár volt, strandra menni időhiány miatt nem tudtunk....ééés igen, képesek voltunk felállítani a medencét:D


Nagyon aggódtam Manó miatt, hogy mi lesz vele költözéskor, de nem volt semmi gond, azonnal megszokta a koszt, a port, a nyüzsgést és a munkásokat.



Még vendégek is jöttek, nem számította a környezet. Megvendégeltem Mamiékat a szép ebédlőnkben:)


A ház lassan ugyan, de csak kész lett (úgy ahogy, a mai napig van még mit csinálni rajta, dehát hosszú folyamat ez:))

Előtte - utána képek.

nappali
konyha

fürdőszoba
előszoba

Éltük az életünket hármasban (Apa, Manó és Én), de nekem nagyon de nagyon nagy vágyam volt egy kiskutya. Próbáltam rábeszélni apát, de mindig határozott  NEM! volt a válasz. 3 évig húztuk a dolgot, én mindig felvetettem ő pedig el. Aztán esténként elkezdtem youtube-on yorkie kiskutyás videókat nézni. Volt egy nagy kedvencem, a kis Big Ben.  Annyit nevettem rajta, hogy már Apa is velem nevetett. Megkérdezte mi az amin ennyire nevetek mindig és én megmutattam:) Azonnal levette a lábáról:) Belement abba, hogy megnézzük milyen is egy kis yorkie kutyus.


Másnap felhívtam az ismerősömet, hogy mikorra várhatóak kis yorki bébik. Szerencsére épp azelőtt egy héttel fedeztették Wendyjüket, így várható volt hamarosan egy alom. Elmentünk Wendyt megnézni élőben. Leültünk a kanapéra, Wendy azonnal Apa ölébe ölébe ugrott, hanyatt vágta magát, aztán leugrott, elszaladt, visszajött, elfutott, játékot hozzott, elrohant, visszajött, felugrott az ölébe, hanyatt feküdt és így tovább. Apa beleszeretett és már a hazafelé úton végre megkaptam a várva várt IGEN!-t:) Nagyon boldog voltam:)

folyt.köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése