A mai bejegyzésemben kivételesen nem lesz szó a gyerekekről. Egy 4 évvel ezelőtti nyaralásról fogok írni, csupán magam miatt, az emlékeket és a tájat felidézendő:) Akkor még nem voltak állatkáink és gond nélkül elmehettünk. Ma már nem megyünk hosszabb nyaralásokra, csupán egy napos kirándulásokra. Nem tudom őket itthon hagyni hosszabb ideig és nem is tudnánk kire hagyni őket, így maradnak a rövid kiruccanások. Amint Niki hajlandó lesz felvenni a hámot és használni is, újra mehetünk, de ez idáig ellenérzéssel viseltetett a hám iránt, nem hajlandó belebújni. Pedig már nagyon várom a percet amikor együtt biciklizhetek vele a szabadban, látom lelki szemeimmel milyen jól érezzük majd magunkat, én tekerek Niki pedig a kormányon énekelve élvezi a "száguldást":) Sajnos ez még várat magára de dolgozom az ügyön:)

A nyaralás célja ismét (mint minden esetben) a siklóernyőzés volt. Az úti cél Annecy, Franciaország volt, pontosabban a Lac d'Annecy fölé tornyosuló hegyek. 

Annecy a város:

Volt szerencsénk bepillantani a Tour de France versenybe is:

 az úti célunk:

Apa addigra megszerezte a tandem jogosítványát így közös repülésekre készültünk. A siklóernyőzés nem azonos az ejtőernyőzéssel, ezt sokan nem tudják. Míg az ejtőernyővel leugrik az ember a gépről majd földet ér, addig a siklóernyővel egy hegyről startol (nem ugrik!). A termikeket (felfelé áramló meleg légtömeg) kihasználva akár órákig lehet repülni, több ezer méterre is fel lehet emelkedni,  és akár több száz kilométeres távokra is el lehet menni. Ezt épp úgy kell elképzelni, mint a madarak repülését. A hegyről való elstartolás után a pilóta egy speciális ülésben (beülőben) foglal helyet. Tandem esetén a pilóta hátul az utas előtte. A levegőben fennmaradás nem olyan egyszerű, mivel az ernyő süllyed, bár jóval lassabban, mint az ejtőernyő. A pilótának meg kell keresnie a termikeket, ezzel a felszálló légáramlattal  felemelkednie egyre magasabbra. 

Ez a kép illusztráció csak azért illesztem be, hogy el tudjátok képzelni milyen a tandem:

Franciaország lélegzet elállítóan szép ország. Életem egyik legszebb helye ahol eddig jártam. Másik nagy kedvencem Svájc, de Franciaország a Mont Blanc miatt viszi a pálmát:) 

Annecyben sátoroztunk, magas hegyen volt a táborunk. Éjszakánként nagyon hideg volt de az érzés amikor reggel felhők fölött ébredsz, leírhatatlan, ezért igazán megéri éjszakánként vacogni:)

Felkelés után repülés következett egészen estig. A starthelyről a kilátás nagyon szép volt, nagyon nagy élmény hatalmas csúcsok és tavak (Lac d'Annecy) fölött repülni. 

Ez volt az első komolyabb tandemezésünk de nagyon jól ment, 2800 méteren repültünk. Néhány helyen elég félelmetes volt számomra, nem szeretem amikor a szél dobál minket, de csak túl éltem valahogy:)

Starthely

Leszálló

Volt egy esős napunk amikor nem lehetett repülni, így elmentünk kirándulni. A via ferrátázás mellett tettük le a voksunkat, így elindultunk Thones-ba. 

A via ferrata olyan hegymászás, ahol előre felszerelt kapaszkodók, kötelek segítik az előrehaladást.

 Megkaptuk a felszerelést és neki indultunk megmászni a hegyet.

Ez a terv hamar kútba esett, egy  - két szikla között - egymás fölött kifeszített kötél miatt. Egy bombabiztos közlekedési hídon is csak autóval vagyok hajlandó átmenni (gyalog semmi pénzért!), azt is félve és csak azért mert muszáj:) Gyűlölöm a hidakat.

Annecyba menet volt egy híd amit megnéztünk, hát erre végül sikerült rámennem hosszas - hosszas rábeszélés után.

A hídról

Szóval visszatérve a via ferrata-hoz.

 Ezen a részen feladtam ( a képen nem én vagyok, odáig nem jutottam el:D)

sajnos idáig emiatt nem értünk el miattam: 

(ezt a két képet nem én készítettem)

Mivel a hegymászós terv dugába dőlt, kellett keresni egy másik úti célt. Nem volt nehéz, kicsit ugyan messze volt, de irány a Mont Blanc! Már az odafele út is gyönyörű szép volt.

Apa vezet:

Végre feltűntek a havas csúcsok

és megérkeztünk a Mont Blanc lábához. Lent szuper jó idő volt:

A hegyre felvonóval lehet feljutni. Első szint 2317 méteren.

Második szint 3842 méteren. Itt már igen csak vacog az ember:)

Az élmény és a látvány felejthetetlen, örök emlék marad.

A Mont Blanc után visszatértünk Annecy-ba, másnaptól újra repültünk Csodás nyaralás volt, köszönöm Franciaország! :)

Az évek alatt, amíg csak Apa repült sok sok szép élmény ért sok szép dolgot láttam, viszont bármennyire is biztonságos a repülés (megfelelő tudással) sok sok balesetet is láttam. Mentőernyő dobásokat, ernyő csukásokat, feleséget aki a hatalmas, meredek hegyről nyílegyenesen fut lefelé a férjét keresni aki lezuhant, mentőautókat, mentő helikoptereket, lezuhanó embereket. Valójában nem gyakoribbak a balesetek, mint más sportok esetében viszont súlyosabbak. A kisebb balesetek nem tántorítottak el, elmentem Olaszországba a tanfolyamra, de valahogy odafönt egyedül egy szál ernyővel nem éreztem magam biztonságban. Franciaországban is történt egy baleset. Egy előttünk leszálló anya a leszállás során átejtette az ernyőjét, így hanyatt, több méter magasból tehetetlenül zuhant lefelé. Látni azt, hogy lezuhan és ott marad mozdulatlanul és látni azt, hogy a lánya ezt végignézte, azt ahogy lélekszakadva sikítva rohan hozzá...hát igen, az ilyen könnyen eltántorítja a bátortalanabbakat, mint amilyen én is vagyok. Egyszer kétszer tandemeztem még Apával itthon, de aztán végképp befejeztem. 

folyt. köv.