Hazaérkeztünk Nikivel. Előtte sok mindent elolvastuk, hogyan is kell nevelni és hogyan kell tartani. Igyekeztünk betartani mindent amit olvastunk.

"Biztosítsuk, hogy a kalitka biztonságos helyre kerüljön." Biztosítottuk, betettük a nappali sarokba.

"A kalitkát helyezzük huzatmentes helyre, ne érje pl ablaknyitáskor hideg levegő." Ezt a szabályt is betartottuk. A kalitka a sarokban volt, nem volt huzat, nem érte a hideg sem.

A könyvnek ebben a részében nem esett szó a papagájról, úgyhogy kénytelenek voltunk rögtönözni. Gondoltuk legjobb lesz ha úgy járunk el Nikitával is, mint a kalitkával. Ezért a nap minden órájában biztonságos helyen tartottuk

és huzat mentes helyen altattuk.

Most már tudom, hogy a könyvből hiányzott egy lényeges mondat, ami nagyban megkönnyítette volna, hogy ne nőjön a fejünkre és ne legyen elkényeztetve, mégpedig ez:

A MADARAT HELYEZZÜK EL A KALITKÁBAN!.

Hazaérkezésünk után alig vártam, hogy lássa a család és a barátok, alig vártam, hogy együtt örüljenek velünk, milyen szép az új "lányunk". Szinte be sem érkeztek az ajtón már mutattam nekik, hogy "ugye milyen szép!?"

Bizton állíthatom, hogy ennyi őszintétlen mosolyt és ennyi hamis egyetértést ("ó igen, nagyon szép") rég láttam, hallottam. Nem értettem miért nem látják csodaszépnek.

Sokat foglalkoztam vele, folyton kézben vagy rajtam volt.

Apa lelkesen etette, pedig nem volt egyszerű. Reggel 7 óra volt az első etetési időpont ezután 3 óránként kellett neki enni adni. Apa emiatt 3 óránként hazajött a munkahelyéről. A tápot össze kellett keverni langyos vízzel, és fecskendőbe töltve adni. Nikita hamar megjegyezte, hogy ha meghallja a mikró hangját, akkor jön a fincsi étel. Ebből következik, hogy a legelső amit megtanult, az a mikró hangja. A mai napig használja, nem felejtette el.

Ronikával hamar összeszoktak, hisz együtt nevelkedtek, egy korúak voltak.

Manó sem bántotta soha, érdeklődéssel figyelte, de sosem akarta levadászni. Egy kicsit sem izgatta, hogy beköltözött hozzánk egy madár.

Sikerült jól összeszokniuk és még csak nem is került különösen nagy erőfeszítésünkbe.

Amikor nem voltunk itthon betettük a kalitkába. Ilyenkor ők még nem tudnak repülni, éjszaka pedig nem lábon állva alszanak hanem hason. Ez nagyon tündéri: és kicsit vicces is:)

Gyorsan nőttek a tollai, egyre szebb lett.

Egyre érdeklődőbb lett.

Végre elkezdett a kalitkában is mászkálni, hamar megtanulta, hogy nyugodtan és egyszerűen kimászhat belőle.

Innen már hamar érlelődött benne a gondolat, ha már itt áll a kalitka szélén, akkor valahogy el is kéne jutni A pontból B pontba. Így elkezdődött a repülni tanulás szakasza. Nem is olyan egyszerű dolog ez, mint ahogy hangzik:) Ketten tanítottuk apával

de egyedül is nagyon lelkesen próbálkozott. Mi pedig lelkesen húztuk ki a szekrényt, hogy kiássuk mögüle, vagy épp a tévé vagy a fotel mögül. A szárny használata már jól ment, csak a leszállást kellett még megoldani. Folyton a tévé felé repült. Amikor elfogyott a tér egyszerűen lezuhant. Pár nap múlva minden tökéletesen ment, Nikita végre igazi, repülni tudó papagájjá fejlődött.

A lágy eleségről át kellett szoktatni a magokra. Az amazonok fő tápláléka a gyümölcsök, a zöldségek, magvak és diófélék. Ez majdnem igaz is Nikitára, csak éppen más formában, mint ahogy elvárható lenne.

Gyümölcsök: befőttként sült húsok mellé

Zöldségek: köretként sült húsok mellé

Magvak: szezámos sült húsként, esténként pedig nasiként igazi papagáj eleségből

Diófélék: darázsfészekként vanília öntettel.

. Reggelente kávéval ébredünk.

Niki imád fürdeni

Azért Apát is nagyon szereti ám:)

Szereti azt is ha jönnek hozzánk, pl a papája (én apukám)

vagy a húgom, Zita. (Itt még nagy volt a szerelem, azóta elég labilis a kapcsolatuk, elég egy percre egyedül hagyni őket és máris összevesznek)

A gyerekek napjai főleg játékból állt ki. Ronika legnagyobb kedvence továbbra is a kis malackája volt.

A szőrével nem nagyon tudtam mit kezdeni, gyűlölte a fésűt. Egyébként is nehezen kezelhető szőre van, kicsit hullámosodik a mennyisége pedig legalább 2 másik yorkira is elég lenne.

Millió dolláros mosoly:D

Manó jórészt lustálkodással töltötte és tölti a minden napjait.

Nikita nagyon szereti a játékait,

de amit a legjobban szeret a világon, az...

az ÉN vagyok:) Mindent együtt csinálunk. Velem van ha főzök,

ha mosogatni kell,

de velem fürdéskor is.

Velem van ha számítógép előtt ülök, ha varrok ha filmet nézek:)
 Az előző bejegyzésemben is írtam mit jelent nekem Nikita.

 Az érzés kölcsönös. Én ugyanazt jelentem számára amit ő nekem.

Az életük korántsem eseménytelen, szinte minden nap történik valami. Hamarosan erről is mesélek:)

folyt. köv.