Hosszabb kihagyás után újra jelentkezem:) Ismét az állataimról fogok mesélni, végtére is ezért jött létre ez a blog. 

Szerencsére nagy békességben éltek egymással a csöppek, együtt nevelkedtek, így nem volt ellenségeskedés. 

Ronival és Nikivel mindennap elsétáltunk apa elé a munkahelyre. Niki nagyon élvezte, repülni még nem tudott így teljesen nyugodt szívvel sétálhattam vele az utcán. Minden érdekelte őket. Nikit az emberek, Ronit a fák amiket boldogan pisilt körbe minden alkalommal:) Niki folyton fütyült a séták során:) 

Ronika szőre egyre csak nőtt nőtt, alig vártam, hogy szép hosszú legyen. Hosszú lett, szép nem:) Iszonyatos mennyiségű szőre van, 3 yorkira is elég ezt még tetőzi, hogy picit hullámos. Ez még nem is lenne baj, ha engedné magát fésülni. Na de azt neeem, fésűt nem. Nem színes, nem sípol, ilyesmi az ő közelébe nem kerülhet:)Erősen el kellett gondolkodni azon, hogy ezen bizony már csak a kozmetikus ollója segíthet. 

kis Csubakkám

Ronival és Nikivel mindennap elsétáltunk apa elé a munkahelyre. Niki nagyon élvezte, repülni még nem tudott így teljesen nyugodt szívvel sétálhattam vele az utcán. Minden érdekelte őket. Nikit az emberek, Ronit a fák amiket boldogan pisilt körbe minden alkalommal:) Niki folyton fütyült a séták során:)

Ekkor még csak két dolgot tudott, fütyülni azt amit apától tanult és sípolni, mint a mikró. 

Három közös hónapunk volt eddig velük, ami nagyon boldogan telt. Ám egyszer csak baleset történt...

Egyik nap munkából hazajövet szokás szerint az első utunk (sok sok Roni puszi után )a kalitkához vezetett. Azonnal észrevettük, hogy Niki furcsán áll, kifele fordulva tartja a lábát. Egyértelmű volt, hogy eltörte, bár fájdalmai nem voltak. 

Azonnal hívtuk a tenyésztőt, hogy tud e olyan orvost aki megfelelő szaktudással rendelkezik, ért a madarakhoz és megbízható. A mi állatorvosunk (akit nagyon szeretünk és jó szakember), nem tudta vállalni, ehhez nem elég egy "mezei" állatorvos, megfelelő tudás és főleg megfelelő felszerelés szükséges hozzá. Szerencsére a tenyésztő az ország egyik legjobb állatorvosához, dr. Beregi Attilához (PhD állatorvos, egyetemi docens, madárspecialista, madármentő) irányított. Ezúton is köszönjük neki, a lehető legjobb kezekbe kerültünk! Felhívtuk, másnap indulhattunk is hozzá. 

Ideges voltam az út miatt, egy madárral 3 órás utat megtenni nem egyszerű. Elkészültünk, eljött az indulás amit már nagyon vártam, mielőbb oda akartam érni. Nagyon féltem, hogyan fog törött lábbal utazni, mit szól majd autóhoz  és hogyan fog kibírni 3 órát. Mondanom sem kell nem kellett volna aggódnom. Nikinek roppantul tetszett az autókázás,  felült rögtön a háttámlára a vállam fölé és elkezdett fütyülni, emelgette a szárnyát (ami a boldogság jele nála) és fütyült és fütyült és fütyült amíg már majdnem megsüketültünk:) 

Végre megérkeztünk az orvoshoz ahol a röntgen után kiderült amit amúgy is tudtunk, hogy eltört a lába. Más megoldás nem lévén csak a műtét jöhetett szóba. A lábát sínbe kellett tenni, ami kívülről nem megoldható, hisz egy madár lazán leszedné onnan, bárhogyan is lenne odarögzítve. Ezért a fém sínt belülre, a csont mellé, a bőr alá kellett tenni. Gondolom nem kell részleteznem milyen nehéz feladat lehet ez, picike vékony 2 hónapos madárlábat helyre tenni. A műtőből ki kellett mennünk, annyit láttunk, hogy ráteszi a pici kis altató maszkot és Niki elalszik. Már ezt is sokkoló volt látni, iszonyatosan idegesek voltunk és féltünk. Kb fél óra múlva készen volt, bemehettünk érte. Ekkor már ébredezett. Össze volt zavarodva, ijedt volt. Én vettem fel és próbáltam betenni a szállítódobozba. Nem sikerült. Kiabálni kezdett, verdesett a szárnyával és nem tudtam megtartani, addig hadakozott amíg kirepült a kezemből:( Leesett a földre, próbáltuk megfogni, lefogtuk a szárnyát. A landolástól Niki lábából azonnal ömleni kezdett a vér az én szememből pedig a könny. A sín elmozdult, már nem volt mit tenni. Az orvos elállította a vérzést de így a műtét már hiábavaló volt. Még egy műtét ilyen gyorsan az első után nem jöhetett szóba. Meg kellett várnunk, míg a csont összeforr. A nagy bajból még nagyobb lett:( 

kis Zöldségem a törött lábával:

Néha jó ha egy madár nagyon okos, néha nem. Velem utazott, jókedvűen, boldogan, az utat végig fütyülve, majd az út végén egy orvos kezei közé adtam aki "bántotta". Én, akit annyira szeretett, akiben a végletekig megbízott  nem védtem meg. Tudtam, hogy nem fogjuk jól viselni, de arra álmomban sem gondoltam, hogy Niki  nem bocsájtja meg nekem. Több, mint fél évembe telt visszaédesgetni magam a kegyeibe. 

kisgömböc:

folyt. köv.